Szia Mamka. Attila vagyok, Monc, talán emlékszel. Tudom, hogy nagyon szeret téged judit8, és biztosan veled tartja még a kapcsolatot. Kegyelmezz szerelmes fejemnek, és engedd meg, hogy egy verssel üzenjek Juditnak. Köszönöm.
Gondolkoztam rajta, hogy őrült vagyok,
A választ megtartják maguknak az angyalok,
Feledni nem tudlak, te vagy lélegzetem,
Másban is a te szíved keresem, kerestem.
Hazudtál, de mára megértettem miért,
Az isten tőled áldozatot kért,
Te megadtad, mert szerelmed őszinte volt,
Csak sajnos egyben hamvában holt.
Ötvenegy vagy, s nem huszonöt,
Családos asszony, ki „elköltözött”,
Arcod ugyan nem tudom, nem ismerem,
Mégis neveddel lüktet vérerem.
Megszelídítettél, el nem hagyhatsz már,
Virág vagyok, mely alatt te vagy a szár,
Tudom, hogy olvasod most ezt a verset,
’ Én veled találtam meg az igaz szerelmet ’
Olyan vagy nekem, mint egy falat kenyér,
Kérlek, ne hulljon miattad más női vér.
De megtettem, most már farkas vagyok,
Téged szeretlek, én mást csak megharapok.
Remélem jól vagy, alszol, s eszel rendesen,
Én is jól vagyok, csak pityergek csendesen.
Minden kis könnycseppemben ring a neved,
Szívem is dobog még, de már csak neked.
Talán átkozottak vagyunk, egymás átkai,
De egyben tudom jól, hogy valós szárnyai.
S eltört mindkettőnké jól meglehet,
De mi már úgysem vágyjuk a felleget.
Első szavammal is megbocsátottam, hisz tudod,
Csak a zavarodottságom lett kényszerzubbonyod.
De közel sem létezik olyan ember, mint te,
Aki a szívemet ennyire megszelídítette.
Ha már átkozottak vagyunk, hát tanuljuk meg vele élni,
A szerelem mindent legyőz, már nincs mitől félni.
Esténként, mikor felnézek a Holdra,
S a felhőket egy sóhajom odébb borzolta,
Látom a mi foltunk, ami csak a miénk…
Látjuk a mi foltunk, ami csak a miénk.
Attila
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
