A legszebb virág
Egyedül ültem le olvasni a parkban, Szomorú fűzfának védő árnyékában. A csalódottságra volt elég jó okom.
Megbántott a világ, ezt vettem én zokon.
Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom, Elém állt egy kisfiú, izgatott volt nagyon. Kipirult s kifulladt a játék hevében; Felhevülten így szólt: "Néni, ide nézzen!"
Kezében elhervadt virág kornyadozott, Lankadt szirmai tán nem látták a napot. Halott virágával küldtem volna tova, Mosolyt színleltem hát, s bámultam máshova.
Nem ment el, sőt inkább mellém ült a padra, Virágját szaglászta, s mondta kisvártatva: "Az illata csodás, s bizony szép is nagyon. Itt szedtem magának, tiszta szívvel adom."
Haldokló virág volt, mit átadott, Ragyogó színe rég megkopott.
Tudtam azonban, el kell fogadnom A fiú különben tán sosem hagy nyugton.
Nyúltam a növényért, hogy elvegyem tőle, De ő csak tartotta fel, a levegőbe. Eladdig nem tűnt fel, ekkor vettem észre, A fiúcska nem lát, mert hogy vak szegényke.
Hangom megremegett, szememben könny égett, Megköszöntem neki,hogy talált ilyen szépet. "Szívesen"-mondta,s vidáman elfutott. Nem tudta,hogy bennem mily mély nyomott hagyott.
Eltűnődtem rajta,vajon mint láthatta, Hogy egy nő a fűzfa alatt önmagát siratta. Honnan vette észre borús keservemet? Talán a szívével lát jól ez a gyerek?
A vak gyermek szemével végre megértettem, A világgal nincs baj,itt a hiba bennem. Nem láttam meg eddig,milyen szép az élet Megfogadtam,hogy ezután élvezem a szépet.
A hervatag kórót orromhoz emeltem, Gyönyörű rózsának illatát éreztem. Közben a fiúcska új gazzal kezében Egy gyanútlan öregembert készült felvidítani éppen.
(Chery L.Costello-Forshey LEGYEN NAGYON SZÉP
AZ ESTÉD DRÁGA MAMKA! RÉGEN JÁRTAM FELÉD SAJNOS AZ EGÉSZSÉGEM NEM ENGEDTE
DE MOST POTOLOM.PUSZILLAK.agikacska1
|